Lovasi András
(trad.: Mihók Tamas)
Zár az égbolt
1. Maradunk élve, valamit mondunk,
Mi okunk van rá, aki megáll
Homokos, vizes síkon, az tudja:
Tovább kell menni, szétnézni kár,
Nem ott a parton van az a balkon
Szomorú nővel, aki talán
Szeretni tudna egy ilyen bajszost,
Aki egy cseppet se mediterrán.
R.: Igyekezz, az égbolt zár!
2. Talán egy déli tengeren télen
Nyirkos vaskorlát, langyos eső,
Jól van, majd holnap, elhagyott csónak
Aljában alszom, (és) elhever ő
Valami ágyon Magyarországon,
Balatonszárszón közelebbről,
Mindenki alszik, aki haragszik,
Csak abban dolgozik némi erő.
R.: Igyekezz, az égbolt zár!
3. Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni,
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e,
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg,
Más bolondul meg, mi meg sose,
Egy mutatványom van még, ha látom,
Hogy sokan néztek, megmutatom,
Nálam egy fénykép, tessék csak nézzék,
Bálnák a parton, de minek vajon?
R.: Igyekezz, az égbolt zár!
Cad storuri
1. Noi vom fi tot vii, vom spune chestii,
Ce treabă-am avea, cel în popas
Pe-ape, nisipuri netede știe:
Mergi mai departe, nu-i de rămas,
Nu-i țărmu-acela, nu e parcela
Tristei femei ce poate-ntr-un an
Da-s-ar mustății tipului care
Nu e deloc de prin Mediteran.
R.: Peste ceruri storuri cad!
2. Iarna pe-o mare sudică poate
Gard ud de ploaie, nu am catarg,
Lasă-mă-n barcă, de mâine parcă
Bine-mersi voi crede, în larg,
Pe-un pat maghiar, că mă înconjoară
Balatonszárszó în lung și-n lat,
Lumea grămadă doarme, din sfadă
Forțe în unii mai moțăie, bat.
R.: Peste ceruri storuri cad!
3. Vorba era că „până la capăt”
Nu era cazu’ să te-ndoiești
Vorba era că celălalt moare
Altu-o ia razna, iar noi în veci.
Vă dau de știre:-o scamatorie
Mi-a mai rămas, fiți măcar zece
Am dat de-o farsă, o poză arsă:
Pe țărm balene, oare de ce?
R.: Peste ceruri storuri cad!
Dal teázáshoz
Autó fordul, széken a ruhád
az utcát, szerintem át
Fogsz ázni, mondom, ha ott állsz a gangon
Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon
Valamiért a szívük
Legyen céljuk, ne mindig higgyük
Hogy mind csak eszköz arra
Hogy ez a város le legyen szarva
És legyen attól rendbe' minden
Hogy esik az eső, és attól frissen
Kinőtt fejes káposztához
Hasonlítson reggel a város
Te is új legyél benne
Zöld, mint egy mozgalom, és egyre
Ugorj az autók elé
Ki a könnyekkel, kifelé!
Érezd, hogy lehet, hogy most vagy
És nemcsak egy tévedés hozhat
Változást, ki kell, hogy jöjjön
A bőrödből a nődre egy ködmön
Ha fázik, mert tél lesz, és tényleg
Hátha igaz, hogy felőled élhet
Minden, amit gyilkolni szoktál
Hadd használjon el, amit hordtál… eddig.
Hadd álljon meg benned az élet
Hogy megkérdezd: Élet, mi végre kérlek,
Hogy annyira keményen meneteltél
Engem – mint birka – lelegeltél
Tisztellek, küzdesz meg minden
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra
Csak a kezedben a dáma párra
Hogy megemeld ismét a tétet
És nyerjél még egy pár évet
Csinálj még egy pár dolgot
Amit valaki fontosnak mondott!
De ceainărie
Haine ții pe scaun, mașina
Vezi cum virează, of-vai clima,
Strada nu iartă, vei fi ud leoarcă,
Scapi porumbeilor hrană, să bată
Inima lor, motivată,
Are-un scop, nu credem că toată
Împroșcătura lor e
Semn că orașu-i cloaca de glorie.
Totu-i ok și pus pe roate,
Căci plouă și noi vedem de departe
Că seamănă a varză creață
Acest oraș într-o dimineață.
Tu, la fel, să fii verde,
Ca o răscoală, vei pierde
Lacrimi, dă-le afară,
Aruncă-te pe șine-n gară!
Simte, cum de-acum ești oare
Și nu vin doar dintr-o eroare
Mari schimbări, cum s-ar preface
Pielea ta pe-a ei în cojoace
Căci iarna-i aproape și-ngheață,
Poate nu-i fals, rămâne în viață
Tot ce-ți place ție-a ucide
Tot ce-ai tras azi îți va decide... soarta.
Lasă-ți viața să se oprească
Întreabă-ți-o: Viață, mi-e de-o povață,
Că m-ai cotropit cu ritmul tău iute
M-ai păscut în marș de cornute
Ai stofă, coloană, de toate
Și, cinste ție, iei carte
Îți vine încă o damă
Tragi nădejde și orice teamă
Dispare, dar miza-i mai mare,
Câștigă-ți ani, drept urmare,
Apucă-te de-acele chestii
Despre care alții au impresii.
Húsrágó, hídverő
És most nincs más, hát jöjj elő
Húsrágó, hídverő, félkarral ölelő
Itt elveszett este egy bogár a testbe
Hogyha új trükköt nem csinálsz
Holnap kijön egy óriás
Téged megesz, engem elás
És nem csinál semmi mást
Ez a kurva nagy óriás
Mindentől messze, a szívhez közel
Csinálj csodát, én meg elhiszem hogy
kell egy rendszer, ami nem mozog
És megígérte Anyu is, hogy megkapod
Mert a karod csak egy holt ág, vágd el és szaladj
Egyvonalban vannak most a szíved meg az agyad
Húsrágó, hídverő ne sírj a versen
Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem
Drag fârtat creofag
Și-acum, gata, dă-te-n vileag
Drag fârtat creofag, al patimilor pribeag
În trupul cu fusta e-ascunsă lăcusta
Dacă nu faci azi un trucaj
Iese mâine un uriaș
Ne înghite cu curaj
Și-apoi ne îngroapă sub pavaj
Matahala de uriaș
Foarte departe, aproape de cord
Fă minuni iar eu mă voi încrede
Într-un sistem nou de neclinit
Și ți-a promis și Mami că îl vei primi
Căci un vreasc mort ți-e și brațul, taie-l și dă-i foc
Creierul și inima îți joacă-același joc
Drag fârtat creofag, nu plânge-n versuri
Azi sufletul dă, și-mi stă în loc restul.
Zsákmányállat
1. Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát, az tényleg van,
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan.
2. Szól a kürt, ellibben a függöny,
Amit most látsz, az tényleg van.
Kár, hogy mikor körbenéznél,
A szélben a mécsesed ellobban.
3. És támad akkor olyan sötét,
Amiben az élők kezét
Többet nem találod,
És ami elér, azt ütöd-vágod.
4. Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban,
Körülötted olajfoltok
Mézeskalácsszív alakban.
5. És úgy nézed az arcod benne,
Mint régen a céllövöldében
Az a lány, akinek lőttél egyet
Finom utalásféleképpen.
6. Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát, az tényleg van,
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan.
7. És támad akkor olyan sötét,
Amiben az élők kezét
Többet nem találod,
És ami elér, azt ütöd-vágod.
8. Biztos helyről régről tudom,
Hogy a Föld tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret.
9. És támad akkor olyan sötét,
Amiben az élők kezét
Többet nem találod,
És ami elér, azt ütöd-vágod.
Ficatul prăzii
1. Oricum nimeni nu are să creadă
Dacă ceva văzut chiar e,
Ci așteaptă să răsune glasul
Buciumelor oculare.
2. Bucium sună, vânt adie,
Ceea ce vezi acum chiar e,
Dar te-ntorci și dintr-odată
Opaițul nu-ți mai arde.
3. Va răsări-atunci și bezna-n
Care bâjbâi după glezna
Celor vii și totul
La o parte dai cu cotul.
4. Și-acum speli ficatul prăzii
Într-un lac cald, anonim,
Pete de ulei, bucăți din
Turte dulci ca niște inimi.
5. Și-ți privești ca fata chipul
De la poligonul unde
Ai tras în locul ei cu tirul
Doar pentru a-i răspunde.
6. Oricum nimeni nu are să creadă
Dacă ceva văzut chiar e,
Ci așteaptă să răsune glasul
Buciumelor oculare.
7. Va răsări-atunci și bezna-n,
Care bâjbâi după glezna
Celor vii și totul
La o parte dai cu cotul.
8. Surse sigure-mi spun mie,
Că pământu-i farfurie,
Pe ea pietre, dar și oameni
Vor fi garnitură manei.
9. Va răsări-atunci și bezna-n
Care bâjbâi după glezna
Celor vii și totul
La o parte dai cu cotul.